Hegyközségünk területe, adottságai
               
 
           
 

 
Hegyek Közössége területe, adottságai

Az edelényi szőlőhegyek földrajza, szőlőhegyek Edelényben

 

[7_1.jpg] 115354.JPGA mai Edelény bortermő hegyei valójában jelentős részben túlnyúlnak a történelmi mezőváros határain és még két, utóbb (a 20. században) csatolt település: Finke és Borsod külterületén fekszenek.

Az edelényi szőlőhegyek-részben a gyakorta használatos földrajzi kistájta­golás (Marosi S.- Somogyi S. 1990, illetve Hajdú-Moharos J.-Hevesi A. 1997) adatai szerint - a Mátraerdőbe (másként Észak-magyarországi-középhegység­be) ékelődő Sajó és Bódva folyók egymásra találó völgymedencéit keretező dombok lejtőin terjeszkednek. Északról még a Szendrői-hegység (másként Szendrő-Rakacai-rögvidék) hegyei emelkednek, keletről pedig a Cserehát lejtői kisérik a völgyet.

A Bódva balparti völgyoldalán, Szendrőlád és Borsodszirák között, az alábbi szőlőket találjuk: legészakabbra a szendrőládi határban a Szendrőládi-hegyet (másként Ládi-hegyet), tetőjén a messzire látszó Gabriellanum romosodó csil­lagvizsgáló tornyával. A Borsodról Balajtra és Ládbesenyőre vivő, kettéágazó műút szögletében emelkedik az Isten-hegy. A Damakra tartó közútra ereszke­dő déli lejtőkön terül el Sáp. A sápi szőlőket három részre lehet tagolni: déli lába a Ludmilla-dűlő, fölötte emelkedik nyugatnak a Balajti-hegy, keletnek a Grófi. Finkétől keletre, már a borsodsziráki határban találhatók a Finkei-szőlők, új, északi része az Angyal-hegy.

A Bódva jobb partján emelkednek a mindenkori edelényi szőlőhegyek: mindenek előtt a Császta, mely áll a Nagy-hegyből (a Danszka oldallal), a Köz­épső- és az Alsó-hegyből. A Császtától délre, az erdő alján fekszik a Kis-Csász­ta. Három elpusztult szőlőterületet is ismerünk még: a Császtától északkeletre a Mogyorós-szőlőt, ettől még keletebbre a Köves-szőlőt, míg a város új köz­temetőjével szemközt volt termelőszövetkezeti szőlők, az ún. Kispincék szőlői terültek el.

A táj földtani alapját, az ún. alaphegységet, a Szendrői-hegységben általá-nosságban a felszínen lévő, de Edelény határában is több helyütt a fedőüledé­kek alól kibukkanó (például a borsodi földvár dombja, Kispincék) óidei (devon, 362 millió évesnél idősebb) mész és homokkövek, agyagpalák jelentik. Ez az alaphegység a harmadidőszak miocén korában (kb. 23 millió éve) megsüllyedt, és a dél felől benyomuló tengerelöntés vastag, zömmel félsósvizi, elsősorban homokos-agyagos üledéksorokat halmozott föl rajta. A hullámzó tenger per­emén mocsárerdők zöldelltek, melyekből a 20. században a város határában is bányászott telepek szénültek.

Az edelényi szőlőhegyek legfőbb kőzetfélesége is ebben az időszakban kép­ződött: a Csereháton a mélyfúrásokban általánosan kimutatott ún. szarmata ri­olittufa. Ez távolabbról ideszórt tűzhányóterméket jelent, és több vastag réteg­ben jelentkezik, bizonyítva, hogy az Eperjes-Tokaji-hegységi vagy a Bükkaljai központú kitörések meglehetősen erőteljesek lehettek.

A riolittufa jelenléte azért fontos, mert egyrészt állékonyságából és meg­munkálhatóságából eredően kiváló levegőjű, hosszú vagy éppen elágazó pin­céket lehet beléje vájni, másrészt pedig mint talajképző kőzettel, továbbá mint a szőlőhegyek mikroklímájának egyik meghatározó tényezőjével kell számolni. A hasonló példákat sorolhatnánk, azonban elegendő itt az alig távoli Tokaji-borvidékre vagy a miskolci Avasra gondolni.

A földrajzi-földtani leírás után végül - az említett kistájkataszter adataira támaszkodva - szükséges megadni az éghajlati jelemzőket.

Az edelényi szőlőhegyek éghajlata mérsékelten hűvös - mérsékelten szá­raz, illetve közelíti a mérsékelten nedves éghajlati típust. Az évi napfénytartam 1850 óra, a nyári 740 - 750 óra, a téli csak kevéssel 150 óra fölötti. A hőmérséklet évi és nyári átlaga 8,8 - 9,2 ºC, illetve 15,7 - 16,0 ºC. Április 15 és 18 között a napi középhőmérséklet általában még meghaladja a 10 ºC-ot. 178 nap körüli időtartam után, október 12-ét követpően ismét 10 ºC alá csökken. A fagyoktól mentes időtartam 165 - 170 nap; kezdete április 25 utánra, a vége október 7-re esik. Az évi legmagasabb és legalacsonyabb hőmérsékletek sokévi átlaga 33,4 ºC, illetve 15,7 és 16,0 ºC közötti.

Az évi csapadékmennyiség kevéssel 600 mm alatt van, a nyári félévre ebből 370-400 mm esik. A hótakarós napok száma átlagosan évi 40-45, az átlagos hó­vastagság mintegy 20 cm körüli. A leggyakoribb szelek iránya a Bódva-völggyel párhuzamos.

A Bódvától jobbra fekvő szőlők

Köves szőlő

A település legrégibb, legősibb szőlőhegye lehetett itt. Az 1600-as évektől szántóföld, mely már csak nevében őrzi hajdan volt használatát. Alsó és Felső dűlőre oszlott, mint egy régi térképen látható. A közeli Puszta-Edelény dűlőben lehettek pincéi, melyeknek 1864-ben még látszottak maradványai.

Mogyorós

A Nagy-erdő nevezetű erdő közepén. Puszta-Edelény fölött. A körülötte lévő erdőben nagyon sok mogyoróbokor volt, innen kaphatta nevét. A szőlők alatt „van egy több helységből álló, homokkőbe vágott pince"(lásd a hátsó belső borítón). Szép faragású, hatalmas pince, nincs hozzá fogható a környéken. Lehet, hogy ezt is mecenzéfi bányászok vájták, mint az avasi pincék nagy részét? Uradalmi és dézsmapinceként szolgálhatott. Jelentős gyümölcsös is volt e területen, mutatóban még ma is számos ősi fajta hozza termését. Az uradalmi összeírásban 1821-ben rajzban, 1852-ben leírásban szerepel még Mogyoróson: „Vincellér lakás Mogyoróson. Részben kőből, részben vályogból épült, szalmával fedett, közepes állapotban... van benne 1 szoba, 1 konyha, 1 kamra." A korábbi urasági ház már ekkor erdőkerülő lakása, alatta pincével. A szőlőből az 1840-es években kb. 9 kh-at már nem műveltek, erdőgazdálkodásra adták át. A ház utolsó lakója Fáklya István uradalmi, majd állami erdész a családjával, az 1960-as évekig. A házat az 1990-es évek elején sajnos lebontották. A pince egy része omladozva, de még megvan.

Borda-hegy

A Nagy-erdő nevű erdő szélén, a nagy-völgyi úttól balra, a császtai határ felé. Forgách Ferenc vagy Esterházy István idejében telepíthették. Az 1764-es hegytörvény e szőlőre is vonatkozott. 1770-ben, az előzetes úrbéri felmérés szerint 15 személynek összesen 79 kapás szőlője (kapás szőlő = az a szőlőterület, melyet egy ember egy nap alatt meg tudott kapálni, 100-300 négyszögöl) volt, az átlagtermés 50-70 icce (icce = 0,85 l) volt kapásonként, de több helyen a százat is elérte. A nagyszámú pince - három kivételével mindenütt építettek - arról tanúskodik, hogy az itt lévő, többségükben egynegyed-félteleknyi földdel rendelkező gazdák, számára a gazdálkodásuk egészében a szőlőművelés jelentősége nagyobb volt, mint az egésztelkesekében. A jobb talajadottságok mellett a termelést is nagyobb szakértelemmel folytatták. A szőlőhegy neve a későbbiekben eltűnik, nem használják, a korabeli térképen lehetett csak azonosítani területét. Egy részét benőtte az erdő, más része - Császtával határos Danczka illetve Danszka néven - máig ismert, Nagy-Császta szőlőhegy része.

Danszka

A Borda-hegy jogutódja. Nevét minden valószínűség szerint az itt is jelen való lengyel borkereskedőktől illetve -ről kaphatta. Egy 1851-es uradalmi felmérés szerint három hold uradalmi szőlő van ott, ahol a borok minősége meglehetősen jó, mivel a meglévő öreg tőkék közt sok a kiváló minőségű. Napjainkban alsó részén sok az elhagyott szőlő, szántó és gyümölcsös.

Kis-Császta (Új-hegy, Új-Császta)

Közvetlenül a császtai határon telepített szőlő, Márkus padja nyugati lejtőjén, melyet az 1700-as évek közepe körül telepítettek az edelényi gazdák az uradalom segítségével. Abban az időben Császta akkori birtokosai a Bárius-Platthy család sokat pereskedik az edelényi urasággal, gróf Esterházy Istvánnal birtokháborítás, határügyben. Egy 1776-ból származó tanúkihallgatási jegyzőkönyv egyik tanúja szerint: „... hogy midőn a Császtai régi Templom hellynek irányába, nap kelet felől való hegyen... a hol már most az Edelényiek Szőllőt építettek mellyeket midőn árkoltak Ember csontokra találtak volna. Úgy mint Koponyát, lábszárat találtak." Régi temetőhely volt ott, talán a régi Császta falu temetője volt? Egy másik tanú mondja: „...az Szőllő hegyet Új-Császtának neveztek eleitől fogva az Edelényi Lakosok: de már most Mlgos Edelényi Földes Uraság Szőllőnek azon nevezetét keményen tilalmazza és Új-hegynek neveztetni parancsolja." „... soha sem hallotta a Régiektül, hogy Új-Hegynek nevezték volna, hanem mindenkor Kis-Császtának."

Korabeli térképen szerepel Új-Hegynek, a helybéliek mindenkor Kis-Császtának hivják.

Az 1770-ből származó előzetes úrbéri felmérés szerint az új-hegyi szőlőhegyen 10 személynek 59 kapás szőlője volt. Itt csaknem kizárólag egész telkes jobbágyok birtokoltak 3-9 kapás nagyságu szőlőket, a fele pincével is rendelkezett. 1770-ben az átlagtermés kapásonként 25-30, néhány gazdánál 45-60 iccét is ért el (icce = 0,85 l)

Az 1826-tól önálló edelényi római katólikus plébániára „Kis császtai szőllő szilváskerttel néhai Strba Antal első edelényi plébános által évenkénti 5 szentmisére hagyományoz. Szőllőszomszédok: keletről határút s bejáró kapu, délről özv. Lipták Andrásné, északról Kerkó András szőllője, nyugatról Lónyay László nagy császti rétje." A szőlő 9 kapás, a szilvás 58 négyszögöl volt. Az 1852-es uradalmi leírásban dézsmaszőlőként szerepel, 60 és fél hold terjedelmű. Idősebb részeiből kilencedet, a később telepített részeiből nyolcad részt adnak le az uradalomnak. A szőlő ekkor többnyire rossz állapotban van, gyenge termést ad. Három éves átlagban 1849-1851 között összesen 6 akót, 54 felet. A dézsmabor a kevésbé jó szőlőfajták miatt rossz minőségű. Mindig is kedvelt szőlőhegye volt a településnek a közelsége miatt. Pincéi nem a legjobbak, több gazdának a Nagy-Császtai pincesoron is van pincéje. Közelében volt az edelényiek szeretett kirándulóhelye az Avas-kút. A bánya aláment a szőlőhegy alá. Elapadt az Avas-kút vize, a pincék és borházak összerepedeztek. Számos gazda kapott kárpótlást a Szénbányászati Tröszttől. Kerülőt régebben mindig tartottak a gazdák, az utóbbi 20 évben nincs. Érés idején a gazdák felváltva látják el a hegy őrzését. A Kis-Császtai Szőlősgazdák Egyesülete fogja össze az itteni birtokosokat. A szakmai tevékenység mellett volt időszak, amikor politikai tevékenységet is folytattak. Nem képviseltetik magukat az Edelény Hegyközség választmányában. Neves boros gazdái az ezredfordulón: Diczházi János, Gombos József, Kondás Miklós, Lippay István, és mások.

Kis-Márkus

A Kis-Császtához közeli, alacsony déli fekvésű, az 1960-as évek elején telepí-tett szőlőskert és szántó. Mintegy 10-15 gazda bírja. Eredetileg tsz tulajdon volt ez a 7 kh szőlő is, amely a tagoknak ki volt adva háztáji címén. Munkálóik később megvásárolták a termelőszövetkezettől. Gazdáik változnak az utóbbi időben, többen ott is hagyták, mert termésüket meglopták, borházaikat feltörték. A településhez való közelségnek is vannak hátrányai.

Kispince

A település közelében, mellyel régente a szőlőt egy fasor kötötte össze. Szilváskert is tartozott hozzá. Szőlőjét az 1760-as években az uradalom telepítette, allodiális szőlő volt, területe 9 és fél hold volt. „Sokat szenved a téltől és a tavaszi fagyoktól mély elhelyezkedése miatt."- írja az 1852-es leírás. E leírás több épületet is említ e szőlőben, melyek valószínűleg a telepítés után, az 1700-as évek második felében épülhettek:

Hombár és pince a Kispincén

Ez az épület szilárd anyagból épült, zsindelyes, jó állapotban van, van benne 2 válaszfallal kettéválasztott, téglával boltozott pince, amely felett 3 emelet és l gubacs padlás van.

Az első emeleten egy előszobán és lépcsőn kívül van 2 szoba bélelt mennyezettel és 1 boltíves, téglával kirakott hombár, másodikon ugyanezek, a harmadik viszont teljesen téglával borított és hombárnak berendezett."Lásd rajzát a 37. oldalon. Egy 1914-es leírás szerint még állt az épület, a két világháború között már csak a pince volt meg, majd a tsz pincéje volt, jelenleg magántulajdonban van.

„Vincellér lakás Kispincén

A zsákolótól és a pincétől nem messze, vályogból építve, szalmával befedve, közepes állapotban, van benne 1 szoba, 1 konyha, 1 istálló."

A Coburg uradalom bérlői is műveltettek még szőlőit egészen az 1930-as évekig, majd kiveszett.

1957-ben az edelényi „Alkotmány" Termelőszövetkezet szőlőtelepítesbe fogott ezen a területen. Először 10 kh, majd 1960-ban újabb 10 kh szőlőt és 48 kh vegyes gyümölcsöst telepítenek. A szőlőből 18 hold borszőlő, 2 hold csemegeszőlő. A megyei szakemberek javaslatára Furmintból és Hárslevelűből 12 holdat, Olaszrizlingből 6 holdat, Chasselas és Ottanel muskotályból 2 holdat. A telepítést 120x100-as kötésben engedélyezték tőkés művelésre. A talajművelés lókapával történt, a tőkék alatt kézi kapával művelték meg.

Az első jelentősebb termés 1964-ben volt. Idősödve a legmagasabb átlag-termés 50 mázsa/hold. Ez a termés az önköltséghez is kevés volt. A szövetkezet a megtermelt bor egy részét munkaegységre kiosztotta a tagoknak, más részét saját borkóstolójában próbálta értékesíteni, a csemegeszőlőt pedig saját zöldség boltjában.

A költségcsökkentés érdekében először minden második sor szőlőt kivág-tak, de az erőfeszítések ellenére sem sikerült az önköltséget megfelelő szintre hozni, ezért a vezetés úgy döntött, hogy megszünteti a szőlőművelési ágazatot. A szőlő kivágásra került 1983 tavaszán.

A szövetkezet elnöke ez időben Galkó Lajos, majd Hartmann Bálint volt. A szakágazat vezetője Vozár Lajos, pincemesterek: Gazdik István, majd Jamniczky István.

Már a tsz szőlő idejében is kapott néhány gazda engedélyt szőlőtelepítésre a szövetkezeti mellett a Kővágó felé. Ez a tízegynéhány szőlő és belkert mai napig jól terem szorgos gazdáinak köszönhetően.

Nagy-Császta

[7_3.jpg] császta

Császta hajdan nevezetes település, majd „szabad puszta", majorsági köz-pont. A borsodi földvár egyik tartozékbirtoka volt. Ott laktak a várjobbágyok, századosok, akik a várkatonák élén teljesítettek szolgálatot. Nevét 1219-ben említik először. Az ősi település a mostani Kis-Császta szőlőhegy alatt lehetett, ott állott temploma. A tatárjáráskor a menekülő lakosság -a mondák szerint- a császtai nagypincébe húzza meg magát.

Régi rege szerint a muhi csatából menekülő IV. Béla király is megszállott a közeli Puszta-Edelény zárdájában és királyi koronát a császtai nagypincében rejtették el. Az egyik mellékág mennyezetén lévő lukban. Az öregek áhítattal beszéltek mindig e helyről.

A XVI. századi dézsmajegyzékek tanúsága szerint itt főleg gabonaneműeket és bort termeltek. Jelentős a szőlőművelés. Felaprózódik a várbirtok és több család birtoka, kisnemes falu lesz. Neves birtokosai később az Edelényi család, majd a Bárius-Platthy család és örököseik. Az 1700-as évek végén Platthy Klára férje, Sándor László uraság Császta birtokosa, majd 1835-től Platthy Anna fia, Lónyay László (1791-1865) reformkori politikus bírja. 1837. évben, javai összeírásában szerepel: „Szüretelő Edények: Tölgy Fa Kád kettő vas abroncsba, Fenyő Kád kisebb nagyobb 4, mind fa abroncsba - egy nagy Bálvány Sajtó - Puttonok, Liho, Fél Mettzisek..." (félmetszés = taposókád alá való kis félhordónyi faedény). Jelentős lehetett a szőlőművelés, a család bánfalvai birtokközpontjában is neves bortermelők voltak.Lónyay László ténylegesen nem vesz részt az 1848-as szabadságharcban, azonban Ferenc fia (1822-1857) igen, börtönbe is zárják. Szabadulása után itt él, de fiatalon meghalt. Az apa haláláig itt élt, 1861-től az edelényi járás országgyűlési képviselője. Boraira nagyon büszke, joviális öregúr volt. Az apa és Ferenc fia a császtai temetőben vannak eltemetve.

1861-ben Luppa Péter Vasárnapi Újság-béli útijegyzetében így ír: „Kellemes utakon, bájló tájakon haladva elérjük a Császtai pustát. Ez fenn fekszik a hegyeken, erdőktől környezve, jó bort termő szőlőskertjeinek aljában, egyszerű házaiból kitűnik a Lónyayak úri laka." Pesty Frigyes helynévgyűjtésében 1864-ből ezt olvashatjuk: „... Császta puszta: jelenleg Lónyay László bírtokában, van szántóföldje, rétje és szőllő hegyei, s ez utóbbi nevezetes bor termő hely."

Császta ez időtől, a tagosítástól része Edelénynek. A képviselő Lónyay Lászlónak nagy szerepe lehetett Császta puszta Edelényhez csatoltatásában. Edelényben utcát is elneveznek róla a XIX. század végén. Az edelényi gazdák ekkor kapnak jelentős szőlőterületeket ezen a hegyen, bár bizonyára már korábban is voltak egyeseknek szőlőbirtokai.

Az ekkortól Nagy-Császtának nevezett szőlőhegynek több dűlője volt, van.

Nagy-hegy

[7_4.jpg] 100_1177.JPG

A szőlőhegy legjobb talajú és fekvésű része. Kettészeli a pincesor, az út alsó és felső oldalán tufába vágott, szép faragású pincék sorakoznak. Vannak egyszerű lyukpincék és vannak borházas megoldással. A régiek között számos szép népi építészeti értékű is akad, de nagyon sokat modernizáltak és újakat építettek. Jó lenne visszaállítani a hegy régi hangulatát a házakkal.

A pincesortól fölfelé volt az urasági szőlő, alatta az edelényi módos gazdák szőlői. Rangot jelentett a településen akinek itt volt szőlője és „borérlelő pincéje". Ez a sor összeért a Danszka dűlő szőlőivel.

A Császtai birtokot öröklő ifjabb Lónyay László (1835-1902) 1866-ban haszonbérbe adja birtokát Grőber Józsefnek. Elkerül a vidékről, de Ferenc (1861-1945) fia, Miklós Gyula borászati kormánybiztos révén jeles borásszá lesz, majd az ő utódává válva megmarad kapcsolata a vidékkel. Emlékét híven ápolja a Miklós Gyula Kertbarátkör és a Hegyközség.

Később Grőber József (1832-1918), a bajor származású kiváló gazda és bérlő megvásárolta a teljes császtai birtokot, tanult gazdatiszt fiai, József (1861-19l4) és Károly (1865-1914) számára. Id. Grőber József 1867-ben harangot öntet a császtai birtokra. E kis harang több mint száz esztendeig szolgálja a császtai lakosokat, majd bekerül az edelényi Jézus Szíve plébániatemplom tornyába. Ez az a harang, melyet az Edelény Hegyközség 2004 októberében visszahelyez az új harangtoronyba. A szakértő Grőber fivérek fellendítik a gazdaságot, a szőlővészben elpusztult szőlőskerteket újratelepítik. Korai haláluk után leánytestvérük férje, Henkey-Hőnigh Vilmos és családja lesz a birtokos, de bérlő vezeti a gazdaságot.

1941-ben a bekecsi földbirtokos, Hosszúfalusi Imre és felesége nevére kerül át az uradalom, de Svidró István ispán vezeti a gazdaságot.

1945 után a birtokon termelőszövetkezet alakult. A szőlőt , a pincét felosztják egymás között a családok (így lesznek a „davaj szőlők"). A Biliz tető felé is új szőlőket telepítenek, új pincék, borházak épülnek. Az uradalmi borházat is széthordják, a kerülőház is elpusztul később, végül a kastély is. Az ötvenes években a szőlők és gyümölcsösök jó megélhetést adnak. Áthordják fizetéskor a bányatelepekre eladni. Az 1960-as évektől nincs értéke a szőlőknek, pincéknek. Az 1970-es évektől a kitartó régi gazdák és az egyre gyarapodó új gazdák új fajták telepítésével, nyaralószerű présházak építésével, szakszerű szőlő- és borkezeléssel új életet lehelnek a hegybe. Kiváló borosgazdák az ezredfordulón: Kiss János, Kiss Pál, Rakaczki Mihály, Vallus József, Virág Tamás és még sokan mások.

A Császtai Hegyközség fogja össze a gazdákat, mely a többi heggyel társulva 2000-től Edelény Hegyközség néven fogja össze az edelényi szőlőhegyek gazdáit. A mindig is legnevesebb szőlőhegy központ lesz Virág Tamás elnök vezetésével, dr. Gadóczi Bertalan majd Farkas László hegybírókkal, a város vezetésének messzemenő támogatásával igyekszik megújítani az ősi hegyet és a többi hegyet is.

Középső- vagy Közép-hegy

A Nagy-Császta azon hegye, melyet elsősorban a szőlővész után banki kölcsönök segítségével telepítenek az edelényi gazdák Egy része gyümölcsös. Kevés itt a borház, pince alig. A nagy-hegyi pincékbe tárolják az itteniek is boraikat. Az utóbbi időben nagyon pusztul, sorra hagyják ott tulajdonosaik a szőlőket.

Baglyos

A Középső és az Alsó-hegy közötti, északi fekvésű oldal. Több rudolftelepi, borsodi, múcsonyi gazdának is volt itt szőleje. Déli vége erdős, bozótos. Sok a pusztán hagyott szőlő.

Alsó-hegy

Déli fekvésű, erősen kemény talajú dűlő. Hatalmas gyümölcsfák voltak sző-lei között. Kevés volt a borház, pincéi vörös nyirokba mélyítettek, újabbak. Sok múcsonyi, rudolftelepi gazdának volt itt birtoka. Tulajdonosai inkább a Kis-Császta felől közelítették meg.

Neves boros gazdái az ezredfordulón: Demény János, Slezsák Lajos, Fodor Sándor és mások.

Az utóbbi három hegynek a jövőben egyre kevesebb szerepe lesz Edelény szőlőkúlturájában.

 

A Bódvától balra eső szőlők

Ládi-hegy

Szendrőládi szőlőhegy, az utóbbi 20 évben nagyon sok edelényi gazdának is van itt szőlője, hétvégi telke. Hajdan ez a hegy is jó és bőven termő volt. A Gombos, majd a Berzeviczy uraságok idejében virágzó szőlőtermelés folyt itt. A hegy északi lejtőjén ősi pincék sora tanúskodik erről, köztük a nagy urasági pince is. A Gabriellanum tetején a Millenniumra épült híres-neves nyaraló-borházából ma már csak a csillagvizsgáló tornya árválkodik, őrködik a vidék felett.

Isten-hegy

Ősi szőlőhegye a történelmi Borsod településnek.[7_2.jpg] HPIM2055.JPG

1610-ben „Minden ekés ember egy-egy köböl búzát, öt-öt icce bort elein. Mostan tíz-tíz bort adnak." a református prédikátornak. Tehát már ekkor voltak szőlői a borsodiaknak. Borsod község 1762-ből való pecsétjén szőlőfürt látható. Ez szőlőinek jelentőségére utal. 1770-ben, az úrbérrendezési kérdőpontokra válaszolják a borsodi előjárók: „Határunkban szőllő hegyetske is vagyon, de ott lévő szőlőket földes uraink és helységünkben lévő compossessorok bírják." Ragályi uraság részére 1774-ben vájják a hegy legnagyobb pincéjét (máig megvan). Vályi András 1796-os országlexikonában azt írja: „...szőlő hegye középszerü."

Az urasági szőlőket a Ragályi, majd a Szekrényessy és a Bárczay családok bírják. Minden családnak jeles pincéje is volt A település kisnemes családjai is szép szőlőskertekkel és pincékkel rendelkeznek. Régente kevés borház volt, a pincék kőfalazatos bejárattal, lyukpincék voltak.

A hegy a második világháború után jelentősen gyarapodik. Sok új pince készül a pincesoron, majd a Kővágóban. A pincesor és a balajti út között is szőlőket ültetnek, aljukban gyümölcsössel, szántóval. A Vaskapunál is egészen a besenyői útig lejönnek a szőlők, új borházak készülnek. A telepítések átkúsznak a balajti határba is, ahol balajti és edelényi gazdák ültetnek szőlőt. A hegy legújabb része a derékegyházi dombon, az 1990-es években telepített szőlők., hétvégi telkek. Élő hegy, autóbusz-útvonalak mentén fekszik, a legjobban közművesített. Hegyközsége mindig is erős volt, jól szervezett. Az 1970-es évektől Kertbarát Szövetkezet néven, majd „Istenhegy" Vagyonvédelmi és Útkarbantartási Társulás néven működnek. 1985-1986-ban már bevezetik a villanyt a hegyre, kerülőt alkalmaznak, köves utat készítenek. 1994-ben Hegyközséget hoznak létre, amely 2000-ben önállóságát is megtartva beolvad az Edelény Hegyközségbe. Jeles hegyközségi előjárói voltak: Szabó Géza, Fótos István, Kelemen János, dr. Sándor Dezső, Gombkötő László, Lipták János és mások. Neves borosgazdái az ezredfordulón: Nagy László, Kiss Andor, Takács László, Tóbiás Dániel, Gombkötő László és még sokan mások.

S á p

Sáp ősi település, Borsod vár tartozéka, várbirtok egészen 1272-ig. A Sápi család majd az Edelényi család birtokolja, a XV. századtól az edelényi birtokosok uralják. A települést a XVII. század második felében a törökök elpusztították, azóta puszta, majorsági központ. Szőlőtermesztéssel már nagyon korán foglalkoznak. Az 1560-as évek béli dézsmajegyzékek szerint jelentős volt, jó bort hoztak szőlői. Az 1641. esztendőben a falu adóját a török nagyon fölverte. A pénz és sok minden más mellett „egy átalag (= kisebb hordó, 67,1 - 75,5 l) bort" is kért. A Rákóczi László idejében, 1648-ban lakosai a majorsági szőlőket művelik. 1652-ben Rákóczi Györgynek allodialis szőlője van Sápon. 1679-ben egy hordó bor után kilenceddel tartoznak az uraságnak A XVII. század végén lakosai Balajton laknak, a szőlőket extraneusok művelik, kilencedet adnak utánuk. A XVIII. század közepén az edelényi uraságok itt is szőlőt telepítenek, 1764-ből ismeretes hegytörvénye. Gróf Esterházy István 1774-ben a sápi szőlőhegyen több jobbágyot kibecsültet szőlejéből és azokat allodiumához csatoltatta. A sápi uradalom a szőlővel a XIX. században, egészén 1948-ig a Dessewffy család illetve örököseik a Draskovich család tulajdonában marad. 1851-ben még Edelény, 1864-től már Finke része. 1963-ban Finkével együtt csatolják közigazgatásilag újra Edelényhez. A birtokot mindenkor bérlők vezetik. Hosszú időn át (1880-1930) bérlője a mintagazda: Noszticius Árpád, majd tíz évig Mocsáry Pál. Szakszerűen, példásan vezetik a birtokot, különös gonddal a szőlőt. Vincellért alkalmaznak, annak háza mellett szeszfőzdét működtetnek a grófi szőlő alatt a hegyen.

A Nagy-Sápi-hegy több dűlőre oszlik. Vannak elpusztult szőlők:Ebsegi szölő: nevét onnan kapta, hogy valaha a közel lévő borházban tartott kutyák letarolták a szőlőt. A XIX. század elejétől már erdő. Szoros szőlő: szoros helyen lévő szőleje a Sápnak. Helye behatárolhatatlan.

Ludmilla

Volt birtokosáról, gróf Forgách Ludmilláról nevezték el. Gróf Esterházy István telepítette a XVIII. század második felében Jó fekvésű, jó talajú szőlő. A XIX. század végén, a szőlővész után Dr. Terhes Lajos és Dr. Terhes Barna-bás testvérek, edelényi ügyvédek szervezésében, banki kölcsön segítségével telepítették újra. Finkei és borsodi gazdák vettek itt szőlőt. A testvérek maguk is jelentős szőlővel bírtak a legjobb részén a hegynek és szép nagy borházat is építettek, alatta pincével. Az 1900-ban létrejött Ludmilla Hegyközségnek is Dr. Terhes Lajos lett az elnöke, szabályzatát sajnos nem ismerjük. Terhes Lajos (1854-1907 ) halála után a finkei Domen család vásárolta meg a szőlőt. A második világháború után többen használják, majd a finkei termelőszövetkezet próbálja művelni nem sok haszonnal. Végül tíz edelényi gazda vásárolja meg a területet. Új szőlőt telepítenek bele. A borházat és pincét háromfelé választják. A Ludmilla gerincén szép, népi ihletésü borházak voltak. Pincéi téglaboltozatosak, az újak is. Él a hegy, gazdái szorgalmatos jó szakemberek. Neves borosgazdái az ezredfordulón: Slezsák Imre, Kerényi József, Bűdy László, Bokor János, Horkay Ferenc és még sokan mások.

Sápi nagy-szőlő

Ez a hegy is három részre tagolódik: Balajti-hegy, Középső-hegy, Grófi. A Balajti-hegyet főként balajti lakosok telepítették a szőlővész után. Sok gazdát cserélt már az idők folyamán, pusztul, elhagyogatják tulajdonosaik. A Középső-hegy szintén a szőlővész után újult meg, gazdái finkei és balajti lakosok voltak, ma már szinte kicserélődtek. Az utóbbi időben sokat épült, benne nagy lehetőségeket látó gazdái jóvoltából. Útépítés, villanybevezetés indult meg. Tóth Bálint gazda példaértékű szőlőt és gyümölcsöst telepitett nagy borházzal és pincével. Itt nem volt jellemző a pince. Itt szinte egyedülálló volt a balajti Pamlényi család nagypincéje. Neves borosgazdái az ezrefordulón: Tóth Bálint, Orosz Béla és mások. A Grófi rész a hegy legjobb fekvésű területe. Hajdanán jól kiválasztották. A XVIII. század végi térképen aljában már jelzik a kutat, és két nagy épületet. Jelentős volt uradalmi pincéje, 1945 után téglái miatt szakajtották be és bontották el a vincellérházat, szeszfőzdét. A grófi szőlőt, 13 hold 669 négyszögölt felparcellázták és kiosztották az igénylőknek 1945 után a gyümölcsösökkel együtt. Sokáig teremtek még a régi jó fajta tőkék, sokan új telepítéseket végeztek. Új borházak és pincék sora épült fel e szőlőskertben. Összefogásuknak köszönhetően út épült a sápi erdészháztól és nemrégiben villanyfény is gyúlt a hegyen. Neves borosgazdái az ezredfordulón: Barna Miklós, Sukovics László, Slezsák József, Zs. Tóth István és mások.

Finkei-hegy

A nagymúltú település szőlőhegye is nagy időkre tekint vissza. Az 1560-as évek béli dézsmajegyzékekben szerepelnek a finkei jobbágyok nevei jelentős bormennyiséggel. Az 1700-as évekből van ismét adatunk gróf Esterházy István 1754-ből való hegytörvényéről. Ez a hegytörvény több ponton eltér a többi edelényi szőlőhegyi szabályzattól, mivel itt kisnemesek bírtak szőlőtulajdonnal és rájuk másként szólt a törvény. 1771-ben az úrbéri kérdőívben adott válaszokban igy vallanak a helyiek: „...valamelly sovány szőllő hegyecskénk is van." A korabeli térképen szereplő Betérői szőlő elnevezés nem ismert, már 1864-ben Pesty Frigyesnek küldött válaszukban sem emlitik az előjárók. Egy 1845-ből való rovatos összeírás szerint a finkei hegyen 25 gazdaembernek 48 és fél kapás szőlője volt. Finke község tagosítás utáni földkönyve szerint, 1861-ben 19,77 hold szőlője volt a finkei nemes családoknak (Miklós, Dobozy, Vattay, Mindszenty, Balogh, Madarassy, Osvárt, Várnay, Zsóry). A Miklós család szőlőiben vincellér irányítja a munkát. Miklós Gyula gazdát, jó hírű szőlőbirtokosnak tartják, aki kiáll a gazdák igazáért. Jelentős szőlőbirtokkal bír még Alacskán is. A szőlővész idején saját szőlőjében próbáltatja ki a védekező eljárásokat, technikákat. Az elpusztult szőlők újratelepítésekor a már fáradt gazda kevés szőlőt telepít, fiai figyelme is inkább az alacskai szőlőkre irányul. Halála után a finkei birtok bérlő kezére kerül. A szőlővel csak az új birtokos, 1935-től Gömöry Vilmos foglalkozik ismét. A második világháború után felosztják az urasági szőlőket, északi részén az úgynevezett Angyal-hegyen kezdenek szőlőket telepíteni, új borházakat építeni. A régi Pincehelyen is új pincéket és borházakat építenek. Az 1960-as évektől kezd a hegy pusztulni, napjainkban pedig katasztrofális méreteket ölt. Kivételesen vannak még kiváló, szépen megmunkált szőlők, de több a gazdátlan. Neves borosgazda a hegyről Szitár Béla és fia, Makara Béla és mások.



Vissza a kezdőoldalra